Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem
valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő,
tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő
telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja,
de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis,
úgy tűnt, túl tudom élni ezt is
valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő,
tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő
telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja,
de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis,
úgy tűnt, túl tudom élni ezt is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése