bunnies

Tudom, hogy bántalak. És azt is tudom, hogy te tudod, hogy én tudom. Persze ettől csak még jobban rám aggathatod az utálat színeit, miközben azt kérdezed: "Ha tudod, miért nem mentesz meg?"A válaszom: mert nem áldozhatom fel magam érted!Aztán jöhetne a többi közhely is: szeretlek én,csak nem úgy,blabla. De már nem mondom. Már nem mondok neked semmit. Biztos azt sem hinnéd el, hogy hiányzol. Pedig igaz. Nagyonis.De közben utállak. Ahogy te is engem. Hát ez lett a vége..Legalább tizen megjósolták, de mi a képükbe röhögtünk, mondván: a mi szerelmünket nem törheti meg semmi. Aztán tudom, hogy teis elgondolkoztál ahogy én azon a kérdésen, hogy mivan hogyha mégis. És eljött a mégis. Megnyílt az ég,
elszállt egykét kurvaanyád, mostanra csak a kettőnk között szikrázó feszültségből érezhető, hogy valami nincs rendbe köztünk. Konkrétan semmi. Sajnálom, hogy nem úgy szeretlek. Sajnálom az egészet.